Történet bejegyzései

Az iskolai könyvtár kialakulása

     Az iskolai könyvtárak kialakulása tulajdonképpen párhuzamosan történt az írásbeliség kialakulásával. Az ókor nagy könyvtárainak nem voltak nevelési, oktatási céljaik, csupán a tudás felhalmozása és örökítése tartozott feladatai közé. Használói is a legműveltebb rétegekből kerültek ki.

     Magyarországon azóta beszélhetünk iskolai könyvtárakról, amióta az oktatás elkezdődött. Az iskolai könyvtár belső és külső rendje, kapcsolatai időről időre változik, de a fő feladata mindig is ugyanaz marad.

     966 körül kezdte el működését az első magyarországi iskola a mai Pannonhalmán. Egy XI. századból fennmaradt pannonhalmi könyvjegyzékből kiderült, hogy már akkor is rendelkezésre állt könyvtár az iskolai tanítói és diákjai számára. Ugyan a jegyzékből nem lehet egyértelműen különbséget tenni a diákjegyzetek, könyvtári könyvek és magánkönyvek között, de a könyvtár létére egyértelműen lehet következtetni.

     Szent István király korában egyre jellemzőbb volt, hogy külföldről hozattak könyveket a magyar iskolai könyvtárak számára. A könyv és a könyvtár a tanulás és tanítás eszköze volt elsősorban, de kezdett előtérbe kerülni egy másik funkciójuk is: miszerint a könyv és a könyvtár erkölcsi szabályok lefektetésével és szellemi értékek képviselésével a személyiségnevelés fontos eszköze is egyben. Ebben az időben a kölcsönzési eljárás is kezdetleges volt. A kikölcsönzött könyvért cserébe valamilyen zálogot kellett hagyni a könyvtárban.

     Az első magyar kollégium, a Collegium Christi 1390 és 1530 között működött Esztergomban. Ebben az intézményben a szegényebb körökből származó fiatalok tanulhattak, akiket a tanulmányaik elvégése után neves külföldi egyetemekre küldtek tovább tanulni. E kollégium már rendelkezett külön könyvtárral, melynek gyűjteményéből több példány napjainkra is fennmaradt korabeli tulajdonosi bejegyzéssel.

     Mátyás király uralkodása idején, a XV. században a humanizmus térhódítása volt a jellemző. Az új irányzat nem kerülte el az iskolákat sem, így kialakulhatott a humanista gimnázium, mint iskolatípus. Ez az iskolatípus és a hozzátartozó iskolai könyvtár is magában foglalta a korábban már említett kettős pedagógiai célkitűzést, a személyiségfejlesztést és az ismeretnyújtást. Az 1526-os mohácsi vész előtt már széleskörű gimnáziumrendszerről beszélhettünk Magyarországon. A legjelentősebb ilyen iskola a budavári Boldogasszony - Iskola volt, a mai Mátyás templom mellett. Az első nyomtatott könyvek a 1400-as évek végén jelentek meg a magyar iskolákban és könyvtáraikban.

     A már említett kettős feladatot (személyiségfejlesztés, ismeretnyújtás) követték a reformáció és ellenreformáció idején nagymértékben korszerűsödő és fejlődő humanista szemléletű iskolák és könyvtáraik is. Ugyanez mondható el a XVI. század derekán kialakuló protestáns és katolikus gimnáziumokról és a hozzájuk tartozó könyvtárakról is. Ezekben a vallási iskolákban a könyvtári használat megosztott volt. A könyvtárat szabadon használhatták a helyi egyházi közösség és a püspökség méltóságai. De szoros volt a kapcsolatuk a szerzetesi rendházzal és a helyi egyházi és világi körökkel.

      A reformáció és az ellenreformáció éveiben az iskolai könyvtárak nagyobb vagyonra tettek szert, de ezzel együtt az első tilalmak is megjelentek a könyvtárakra vonatkozóan. Mindkét oldalon tiltották a másik teológiai – ideológiai nézeteit hirdető könyvek olvasását, birtoklását. Így ezeket nem volt szabad beszerezni az adott irányzatot képviselő iskolai könyvtár számára. A könyvtárosoknak ebben az időben esküt kellett tenniük, hogy könyvtárosi munkájukat lelkiismeretesen és hűségesen végzik.

     A XVIII. században a nagyobb közösségi iskolai könyvtárakban (Sárospatak,Zirc, Debrecen, Pannonhalma) már nem csak nyomtatott anyagok, dokumentumok voltak. Megjelentek a térképek, földgömbök, éggömbök is.

     1777-ben kiadták a Ratio Educatoinist (királyi tanügyi rendelkezés), melyben részletesen foglalkoznak a királyi akadémiák könyvtáraival, a Nagyszombatról Budára helyezett egyetem könyvtárával, ugyanakkor a gimnáziumi könyvtárakról ebben a rendeletben egy szó sem esett. Az akadémiák a középszintű oktatás intézményei voltak 1848-ig, 16-18 éves fiúk részére.

     Az 1806-os II. Ratoi Educationisban a gimnáziumi igazgatókat kötelezik arra, hogy figyelemmel kísérjék iskolájuk könyvtárát is. Ebben a korban a gimnáziumokban a 10-16 éves fiúk tanulhattak. Ez a dátum a magyar iskolai könyvtárak számára mérföldkőnek is tekinthető, hiszen ekkor jelent meg első alkalommal egy állami rendelkezésben a utasítás a középszintű oktatási intézmény önálló, saját könyvtáráról. Ekkortól beszélhetünk a mai értelemben vett iskolai könyvtárról.

     A reformkor az iskolai könyvtárak számára is nagy jelentőségű volt. Hiszen ebben az időszakban a már sokszor említett két fő funkció mellett kezdett kialakulni egy harmadik is. Ez nem volt más, mint a nemzeti – hazafias nevelés igénye, követelménye. Ennek legfontosabb eszköze a kortárs magyar irodalom nagyjainak és az ő köteteiknek tanulmányozása, így ezek a művek nagy helyet követeltek maguknak ebben az időben az iskolai könyvtárak polcain. Ennek a kornak köszönhető az iskolai könyvtár könyveinek magyar nyelvűvé válása is, eddig ugyanis csak a latin és a német nyel volt a jellemző.

     1850-ben kiterjesztik Magyarországra a bécsi Organisations Entwurf elnevezésű rendeletet a középiskolák reformjáról. Ebben részletes eligazgatás olvasható külön az ifjúsági és külön a tanári könyvtár részfeladatairól, ügyeiről is.

     A dualizmus korában több irányba bővültek az iskolai könyvtárak iskolatípustól függően. Megjelentek a polgári iskolák, népiskolák, valamint a középszintű kereskedelmi és ipari iskolák és velük együtt könyvtáraik is. 1867-ben létrejött a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium, amely jelentős szerepet vállalt az iskolai könyvtárak alakításában és fejlesztésében. Számtalan rendelkezést adott ki az iskolai könyvtárakra vonatkozóan, például ajánló jegyzéket készített a különféle iskolatípusok könyvtárai részére.

     A dualizmus idején az iskolai könyvtár tanári könyvrészlege is jelentősen bővült. Megjelentek ugyanis a kortárs modern pedagógiai, szakmódszertani, neveléstudományi művek, valamint a szakfolyóiratok is, ezek pedig a tanárok számára nélkülözhetetlenné váltak munkájuk végzése során.

A dualizmuskori iskolai könyvtárak állományrendje:

            I. 1, klasszikus szépirodalom

               2, kortárs szépirodalom

            II. 1, tudományos ismeretterjesztő irodalom

                 2, képes, illusztrált művészeti ismeretterjesztő szakirodalom

            III. ifjúsági szépirodalom

            IV. ifjúsági folyóiratok

Tehát megjelentek a különböző esztétikai és művészeti témájú nevelési dokumentumok.

      Az 1860-as évektől kezdődően a XIX. századi magyar irodalom is beépült az iskolákba és könyvtáraikba is. Megjelentek a polcokon a szabadidő hasznos eltöltését segítő, támogató ifjúsági regények, szórakoztató kötetek is.

      A XIX – XX. század fordulóján kezdett kibontakozni az úgynevezett reformpedagógia, ami szintén nagy hatást gyakorolt az iskolai könyvtárakra. Ebben az időben jelentek meg az első gyermektanulmányok, melyeknek a célja a gyermek megértésének, kezelhetőségének könnyebbé tétele a felnőttek számára. Ez volt az a pont, amikor az iskolai könyvtár a diákok teljes személyiségének fejlesztését felvállalta. De más újdonságot is hozott még ez az időszak. Ekkor kezdték el alkalmazni a könyvek mellett a diaképeket és ekkor jöttek létre az iskolai könyvtárakban az első diatárak.

     Az iskolai könyvtárak szempontjából a két világháború közötti időszak is nagy jelentőséggel bírt (1920-1940). Klebelsberg  Kúnó kultuszminiszter ugyanis tanyai – falusi elemi népoktatási akciójának keretein belül számtalan népkönyvtárat telepítettek a falvakba, ami lehetővé tette, hogy a helyi iskola tanulói és a környék lakói is kölcsönözhessenek belőle. Ezeket a könyvtárakat általában a falu népiskolájának tanítója vezette. Az iskolák ifjúsági könyvtárainak funkciója nagyjából ebben az időszakban is változatlan maradt. Talán annyit lehet megemlíteni változásképp, hogy a latin nyelv teljesen és végérvényesen visszaszorult. Az iskola ifjúsági és tanári könyvtárak telis – tele voltak a trianoni békeszerződés igazságtalanságait firtató kötetekkel. A magyar iskolai könyvtárakban nem volt egy darab antiszemita mű sem, és ugyanez a helyzet a német negatív fajelméletet közvetítő könyvekkel is.

     Az 1930-as években megjelentek az iskolák könyvtáraiban az első hanglemeztárak, amelyek elsősorban a nyelvoktatást segítették, néhol pedig már kezdetleges filmtárat is létrehoztak.

     A 2. világháború nagy kárt okozott mind a magyar iskolai könyvtári rendszerben, mind pedig a könyvekben. Sok könyvet ki kellett selejtezni, sokat megsemmisítettek az állományból. Az egyházi iskolákat államosították, ez is sok iskolai könyvtár pusztulását jelentette.

      A 2. világháború utáni időszakot Magyarországon a hol erősebb, hol lágyabb kommunizmus szelleme hatotta át. Az oktatás fő célja a kommunistává nevelés volt. Az iskolai könyvtárak is új szerepet kaptak. A kommunizmus az egész iskolarendszert a kommunista társadalom szolgálatába állította és ezzel akarva – akaratlanul magával rántotta az iskolai könyvtárakat is. A polcokon szinte csak a materialista – ateista szemléletű könyvek voltak megtalálhatóak.

     1970-es években merült fel először a hazai iskolai könyvtári ügy szakirodalmában a „tudományos forrásközpont” elnevezés (ld. 1.sz. függ.), amivel az iskolai könyvtárakat illették. Az ez utáni időszakot a modernizáció korszakaként is jellemezhetjük. Megkezdődött az iskolai könyvtárakban a nem nyomtatott dokumentumon található információk gyűjtése. Ebben az időben vált főfoglalkozássá a könyvtárosság, és azt pedagógiai ismeretekkel bővített könyvtáros tanári munkakör. 1972-ben Siófokon tartott tanácskozáson a könyvtárhasználati ismeretek oktatásának fontosságát, de nem önálló tárgyként, hanem különböző tantárgyakba integrálva.[1]

     Az 1990-es évek elején kidolgozott Nemzeti Alaptanterv (NAT) az információs kultúra kialakításának egyik útja lehet, amit ma már a Kerettantervvel is kibővítettek.[2]